Eleget mozognak a gyerekeink?
Nagy témába vágnám a fejszémet, ha a fiatalok egészségi állapotát minden oldalról körül akarnám járni!
Kezdve a táplálkozással, folytatva az alvási szokásaikkal, a mozgással és testedzéssel, nem is szólva a lelki tényezőkről, stresszről és jövőképről.
Most csak a mai fiatalok, tizenévesek mozgásrendszeréről szeretnék egy kicsit elgondolkodni. Néhány évtizeddel ezelőtt a gyerekkor egyet jelentett a biciklizéssel, fogócskával, fáramászással, kúszó-mászó bújócskával (és persze az olvasással, családi beszélgetésekkel, kirándulásokkal). Egyszóval rengeteg mozgással, olyan mozgással, ahol a gyerek kihasználta az egész rendelkezésére álló teret
Karjain függeszkedett, szélmalomként legyezett vele, lábaival hosszabb távolságokat hidalt át, magasra mászott, ugrott. Alkalmanként fejen állt, bukfencezett, cigánykereket hányt, vagy épp vödröt cipelt, almát szedett, lyukat ásott.
Miközben „használta” a tagjait, izmait, ízületeit – erősítette őket, pont arra használta azokat, amire valók. Amire egész szervezetünk kifejlődött. Ennek eredményeképpen még azok is hajlékonyak és terhelhetők lettek, akik pedig nem sportoltak aktívan, és nem erősítették magukat célzottan. A gyerekkorban megerősödött izmok és kialakult mozgási szokások 40, 50, 60 éves korban is élőn és egészségesen tarthatták a szervezetet, és kiegyensúlyozottan a mozgást. Természetesen az évek és a velük járó élethelyzetek, illetve a mozgás elhagyása, rányomhatták a bélyegüket az emberek fizikumára, de az alap stabil volt.
Ha azonban ma körülnézünk az iskolákban, azt láthatjuk, hogy a mai tizen- és huszonévesek – és ami még nagyobb baj az alsós gyermekek is egyre kevésbé megalapozott testi jegyekkel és fizikummal rendelkeznek. Görbe hátakat, előrelógó vállakat és fejeket láthatunk.
Miért? Mi változott meg az életmódunkban?
Egyrészt mert kevesebbet mozognak, mint szükséges lenne. A tornaóra nem helyettesíti az önfeledt, játékba feledkezett mozgást. Sok családban valamiféle téves, „legyen jobb sora, mint nekem volt” gondolkodásmód alapján teljesen kikímélik a gyerekeket az otthoni munkák alól is – persze némileg önállótlanná is nevelve ezzel őket – így az a mozgás sem nagyon van meg, amit régen egy gyümölcsszedés, vagy közös autómosás, takarítás megadott. Másrészt, és ez a nagyobb baj, a mozgástér is jelentősen beszűkült: Kis túlzással a mai gyerekek az ujjaikat mozgatják a legtöbbet, a mobiljuk virtuális billentyűzete felett, csetelés közben.
Egy felmérés szerint – sajnos a forrás nem maradt meg bennem – egy átlagos okostelefon tulajdonos naponta 80-szor nézi meg a telefonját – ennyiszer aktiválja a képernyőt, 40-szer be is lép valamilyen alkalmazásba. Napi 2 órát használja a telefont, de ebből csak 8 percet telefonál 1.3 emberrel. Tehát a telefon funkciót jellemzően egy ember elérésére használja, 8 percben. A többi a „felnőtt játék”.
Emellett az átlag magyar 5 órát néz TV-t naponta, ez az adat évek óta változatlan (és nem olvas el 1 könyvet sem egy évben).
Hozzávéve még azt, hogy míg régen általános iskolában 4-5, maximum 6 órája volt a gyerekeknek egy nap, ma van, hogy 8, és egyébként is délután négyig bent kell maradni az iskolában.
Mikor mozogna a gyerek?
Másrészről sok fiatal van, aki sportol és/vagy izmot épít. Ez alapvetően jó hír lenne, de a testük alapjait nem rakják le megfelelően. Sok fejlett kar- és hátizomzatú fiút lehet látni, de sokuk nem tudna 2 kilométert sem lefutni, és láthatóan fejletlen az altestük is: Hiányzik az erős csípő, comb és lábizomzat. Az erőgépek és súlyzók alkalmazása pedig olyan szakértelmet igényelne, amit sokszor nem kapnak meg a fiatalok. Így az elvileg egészséges sport inkább kárukra válik.
Nem a megoldásokat szeretném én most boncolgatni, és megmondó emberként kifejteni, hogy kinek milyen feladatai lennének a helyzet megoldásában: Szülők, iskola, iskolarendszer, stb. De azt fontos szem előtt tartani, hogy testünk mély bonyolultságú összefüggései között megtalálhatjuk az évtizedek múlva jelentkező tünetek mögött a gyerekkori megalapozatlanságot, mint okot.
A rossz tartás fájdalmat, vér és oxigén ellátási zavarokat okozhat, az izmok működésének zavarait, végső soron általános rossz közérzetet. A rossz közérzet pedig alapja a lelki problémáknak, látásmódnak is. Cikkemet gondolatébresztőnek szánom szülőknek, pedagógusoknak.